Egyszer volt, valahol, hol is lehetett volna máshol, mint egy kristályvizű tavacskában. Itt éldegélt, de nem egymagában, egy aranyhalacska. Ez a halacska nagyon, de nagyon kíváncsi volt. Mindenbe beleütötte volna az orrocskáját, ha lett volna neki. No, de köztudott, hogy a halaknak nincsen orruk. Így aztán a mi halacskánk naphosszat csak úszkált...
Egyszer valamikor, nem is olyan régen a négyszögletű kerek erdő tájékán, lehet, hogy valamelyik sarkában állt egy kis fenyőfa. Kisfenyő picit lemaradt társaitól a növésben, így szerencsésen elkerülte a többi fenyő sorsát és nem került karácsony előtt a városba.Eltelt egy év. Kisfenyő sokat erősödött sok szép új ágacskát is nevelt, viszont még...
Ó, Te kedves, derűs lény
Ma éjjel vendégünk légy.
Szél lebbenti szakállad
Piros subád takargat
Sok finomság zsákodban
Nagyon várunk, bárhol vagy
Szánod halkan csilingel
Köszönjük a szép reggelt.
A mesebeli erdő legmélyebb zugában, a sűrű rengeteg legeldugottabb részén, egy kis tisztás szélén állt egy nádfedeles házikó. A házikó kéménye vígan füstölt, a zöld zsalugáterek bereteszelve zárták ki a farkasordító hideget.A ház egyetlen szobájában lázas munka folyt. Télapó Miklós, a mikulás hátradőlt egy pillanatra a karosszékében, papucsba...
Történt egyszer, hogy a hidegszelek a mi környékünkre vetődtek. Nagy, nehéz, szürke felhőket húztak-vontak az égen, s hamarosan nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Gyönyörű fehér palást terült a tájra. A gyerekek a meleg szobákban tapsikoltak örömükben, amikor meglátták, hogy milyen nagy hó esett.
Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet. A természet betakarózott és édes álmát aludta a hópaplan alatt.Mókus Apó kidugta orrát az odújából azután gyorsan vissza is bújt a jó...
Tótükörben nézeget
Boldizsár a béka.
Nem hiszi, hogy kék eget
tükröz a tó vissza.