Valóra vált álom

A hó alatt, a föld mélyén egymagában szendereg a magocska. Szépeket álmodik. Megálmodja, hogyan hajt csírát, szökken szárba. Hogyan moccan meg az első levél-rügy. Hogyan csavarodik ki a fény felé. Hogyan bújik elő az első virág-rügy. Hogyan bontja ki színes szirmait, megmutatva eddig rejtett bibéit, illatával odacsalogatja a méheket, akik aztán termővé varázsolják a kis virágot, apró termény fejlődik, érik, majd magot hullat és kezdődik minden elölről. Többször is végig álmodja, mígnem egy nap megérzi az olvadó hólé ízét. Lassan itatja át a körülötte lévő földet, beburkolja a magocskát és elindul a csírázási folyamat. Valóra válik az álom. A csíra élénkzöld száracskái egyre gyorsabban haladnak a föld felszíne felé. Végül az utolsó földgöröngy is félre áll és utat enged az Életnek. A magocska boldogan adja utolsó tartalékait is a kis szárnak, aki vidáman néz szét és köszönti testvérkéit. Kizöldül a kert. A tavasz ezer színét festi a zöld alapra. S minden nappal színesebb erőteljesebb lesz valamennyi növény. Zsong a tavasz. Minden élőlény megújul. A téli álmot alvók elbújnak vackaikból. A madarak fészket építenek, párt választanak. Még a levegő íze is más, friss, harsogó. Langyos tavaszi szellő simogatja a hajtásokat, éltető tavaszi zápor frissíti fel őket. A magocska minden álmát átadja az új növénynek, ami belőle sarjadt, s él tovább.