Ugrás

A valóság talaján termő
kényszerképzeteimből
szőtt hálót
KIFESZÍTEM...
A magasból alávetem
magam...
s míg zuhanok
őrült gondolatrohamok
képeznek védőburkot
körém...
Nem sérül sejtem sem
élvezem az aláhullást,
hisz ez csak játék...
semmi más...
tudom, hogyha a hálót
elérem
jutalmam nem hiába
kérem...
Hat rám majd a
fékező erő,
ha visszapattanok
előkelő
helyezést érek el
dobogósat
talán elsőt is...
s a közönség tapsa
zene füleimnek...
s míg meghajlok
addig erőt merítek
a következő ugráshoz...

Debrecen, 2005. október 20.