Téli mese

Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet. A természet betakarózott és édes álmát aludta a hópaplan alatt.Mókus Apó kidugta orrát az odújából azután gyorsan vissza is bújt a jó meleg vackába.

- No Anyó - mondta feleségének - véget értek a szép napok, most egy darabig nem mehetünk ki.

- De Apó, gondolod, hogy elég lesz a toboz és a dió, meg a mogyoró a gyerekeknek - mutatott három serdülő csemetéjükre.- Reméljük Anyó. Tudod, hogy amíg havasak az ágak nem mehetünk élelem után. Megcsúsznánk a síkos fákon, leesnénk és elpusztulnánk. Ekkora kockázatot egyetlen falat ennivaló sem ér meg.- Igazad van Apó, csak tudod Borzaska, Makkancs és Pöttömke milyen falánk.- Hát be kell osztanunk, amink van - sóhajtott Apó.Borzaska, Makkancs és Pöttömke, mintha csak nevük említésére tennék, körbetáncolták Anyót.

- Éhesek vagyunk, enni akarunk!- De gyerekek, talán kérünk! - utasította rendre Apó csemetéit.- Jó akkor kérünk, csak adjatok már ennünk - helyesbített Makkancs, aki a legfalánkabb volt hármójuk közül.- Aztán megyünk játszani Nyuszi Ricsiékhez - kotyogott közbe Borzaska.- Szó sem lehet róla - torkollta le Anyó - nem hallottad mit mondott Apó, síkosak az ágak. Nem lehet kimenni.- Kis se nézhetünk? - kérdezte Pöttömke, csak, hogy ő is mondjon valamit.- De azt lehet - mondta Apó.Pöttömke odaállt az odú bejáratához és vágyakozva gyönyörködött a hóesésben.Megszólította az egyik pelyhet:- Ti honnan jöttök? - kérdezte tőle.- Ó kis mókus, mi nagyon messziről jöttünk.- És hogyan kerültetek ide? - kíváncsiskodott tovább.- Elmeséljem? - kérdezte a Hópehely.- Igen, csak várj egy kicsit szólok a tesóimnak - azzal beszaladt az odú belsejébe, ahol Borzaska és Makkancs éppen a pociját tömte a dugi mogyoróval.- Gyertek gyorsan - ugrott hozzájuk - találtam egy Hópelyhet, aki elmeséli honnan jöttek.- Én nem megyek - mondta Makkancs - inkább eszem még egy kis mogyorót, és neked nem adok bibi - feleselt Pöttömkével.- Nem is kell, majd megmondalak Anyónak, hogy elcsórtad a tartalék mogyorót. Hogy ki fogsz kapni. Elnáspángolnak - és máris Borzaskához fordult: - Tesó! Ugye Te jössz? - kérlelte.- Én ugyan nem - válaszolta Borzaska - olyan hideg van és különben sem törődök egy árulkodóssal.- Tudod, hogy úgysem mondom meg igaziból, csak azért mondtam, hogy adjon egy kis mogyorót, de látod milyen irigy, azért sem ad.- Nem irigy, csak éhes.- Na gyere már, olyan érdekes lehet a Hópehely meséje.- Akkor se megyek. Különben sem érdekes, mert én tudom, hogy honnan jöttek.- Na akkor mondd meg - erősködött Pöttömke.- Nem mondom meg, mert árulkodni akartál.- De nem is árulkodtam. Mondd meg.- Nem mondom- Mert nem is tudod.- De igen.- De nem.- Na jó menjünk vele - vágta el a vitát Makkancs - nézzük meg azt a Hópelyhet.Nem akarta, hogy Anyó felfigyeljen a civakodásra, mert akkor bizony kiderült volna, hogy megdézsmálta a tartalék mogyorót és akkor biztos kiporolják a bundáját.- Én akkor se megyek - makacskodott Borzaska.- Jó akkor meséld el te, honnan jönnek? Azt mondtad, tudod - engedett Makkancs.- Tudom is, csak most nem jut eszembe.- Nem is tudod - vágta rá Pöttömke.- De igen.- De nem.- Hagyjátok már abba - tett rendet köztük Makkancs nem minden hátsó szándék nélkül - na menjünk - terelte őket az odú bejárata felé - mutasd melyik pehely volt az - fordult Pöttömkéhez.Pöttömke meregette egy darabig a szemét, de bizony nem tudta megkülönböztetni a pelyheket egymástól.

- Pehely! Itt vagy? - szólongatta suttogva.Sajnos Pehely nem tudott már válaszolni, egybeolvadt testvéreivel. Másik pehely nem akadt, aki szóba állt volna a mókusokkal. Borzaska és Makkancs hahotázni kezdtek Pöttömke zavarán.- Nem is beszéltél semmiféle Hópehellyel - kacagott Borzaska.- De beszéltem - pityeredett el Pöttömke.- Jól becsaptál minket - mondta Makkancs és játékosan megtaszította Pöttömkét.A kismókus éppen az odú szélén állt, megcsúszott és alig tudott megkapaszkodni. Mukkanni sem mert, nagyon félt, hogy leesik. Most bizony megszeppent a két rossz kismókus is, szaladtak Apóhoz, hogy segítsen. Apó segített visszamászni Pöttömkének, de nem úszták meg ennyivel.- No halljam, mit rosszalkodtok már megint. Nem lehet a mókusnak egy perc nyugta sem tőletek? - dorgálta csemetéit.- Nem hitték el, hogy beszélgettem egy Hópehellyel. - suttogta Pöttömke.- Enyje no - mormogta Apó - pedig, ha jól viselkednétek mesélnék nektek.- Jók leszünk Apó - kérlelte a három kis mókus.- No nem bánom addig legalább nyugton maradtok.Maga köré gyűjtötte őket, kényelmesen elhelyezkedtek és mesélni kezdett:- Egyszer fiatal mókus koromban nagyon kemény, hideg tél volt. Akkora hó esett, hogy még az odúnk ajtaját is majdnem teljesen betemette. Szerencsére a papám legjobb barátja volt Harkály Apó és Ő segített kiszabadítani a bejáratot. Nos ezen a télen találkoztam egy pehellyel.- És beszéltél is vele? - kíváncsiskodott Borzaska.- Persze, hogy beszéltem. Ezt akarom elmesélni.- És hogy hívták? - kérdezte Makkancs.- Úgy mint minden pelyhet. Egyszerűen csak Hópehely, de, ha állandóan közbeszóltak nem fogom elmesélni a mesét. - fenyegette meg őket Apó, így Pöttömke már meg sem mert szólalni. Boldog volt, hogy Apó védelmébe vette és bebizonyítja testvéreinek, hogy a pelyhekkel igenis lehet beszélni. Apó pedig így folytatta: - Szóval Hópehely elmesélte nekem, hogy az ő hazájában mindig tél van nem is nagyon élnek arrafelé állatok, nincsenek fák és mókusok, néhány jeges medve szokott ott vadászni, pingvinek fészkelnek a hómezőkön. Ott élnek a pelyhek békességben és mindent beborítanak. Aztán, amikor elérkezik az ideje a nap lenyújtja nekik sugarát és ők beszállnak a felhőkbe, messzi tájakra utaznak nagyon magasan és ott hullanak le a felhőkből, ahol éppen szükség van rájuk. Ők óvják a földet, a fák ágait a fagy karmaitól. Sokszor egész télen át kitartanak. Aztán amikor nálunk kitavaszodik újra felszállnak a napsugár létrán, visszaülnek a felhőkbe és meg sem állnak hazáig, ahol a következő télig pihennek majd kezdődik elölről az egész.- Apó ez nagyon jó mese volt - dünnyögték mindhárman álmosan. - Jó éjszakát Apó!Azzal mindhárom kismókus elaludt. Így volt mese volt, aki nem hiszi menjen ki télen az erdőbe és kérdezze meg Mókus Apótól.