Szilánkok

Néhány rövidebb vers 2008-ból, leginkább hangulatverseknek nevezném őket.

Első menet...

Kiadtam neked a titkom
már visszavenném
de elzártad széfedbe
mitől kaphatnék új reményre
nem érted, hogy félek tőle?
2008. május 15.

***
Fáradtan...

Kivont kardként feszül közénk a kétségbeesés
pengéje jéghideg nemesacél
apró tűszúrások nyomán bőröm alá
mérget fecskendeztél
problémáim magam gyártom
s nem az élet dobja elém...
Meddig kell még tanulnom
az elfogadás művészetét?
Mikor vesznek ki végre belőlem
örökre
konok gondolatok?
Mikor adom fel hiábavaló harcom?
Mikor temetem búm mellé hitem?
S komolyan gondoltad, hogy megteszem?
Minek támasztottál fel új életre?
A gyötrő kínokat
nem hagyhattuk volna ott
ahol voltak?
A nihilben?
Vagy gondolod nélkülük
nem juthatnánk magasabbra?
Nem tudom...
Csak azt,
most elég volt
Elfáradtam...
2008. május 15.

***
Szabad vagyok...

"totyogjon, aki buksi medve
Láncon, nekem ezt nem szabad"
Mondá nem rég Attila
S én rácsodálkoztam az igazságra

Mind buksi medvék vagytok
Tyúklépésben totyogó semmiragozók
Élhetetlen halhatatlanok
Hangotok nem hallhatom
Talán nem is akarom

Lelketek rabságban tartjátok
Fejetek kezekbe hajtjátok

Láncaim nektek adom
S ha a kínba belehalok
Akkor is világgá ordítom,
Hogy szabad vagyok...

2008. május 15.

***
Mi a boldogság ára?

Hiúságomon csorba esett
pedig nem is volt nekem
igazgyöngy könnyeim
belül peregnek közönyösen

mindenért fizetni kell
tán ez a boldogság ára?
S távozás után nincs apelláta....

2008. május 15.

***
Nem baj...

Talán túl komolyan vettem
Ezt az egészet
Valami ősi ösztönnek engedve
De nem érted
Nem baj...

2008. május 15.

***
Ám legyen...

Most mondd meg
hová tegyelek
hogy újra és újra
felhorgadó kételyeim
végleg kimúljanak belőlem?
Vajon mit teszek rosszul?
És miért érzem
Hülyének néznek
És számít ez?
Ha nekik jól esik
Ám legyen
Tudod mit?
Megengedem...

2008. május 15.

***
A következő fejezet...

Ki nem mondott szavak
kerítése mögé bújtam
gyenge fedezék
nem játszom veled
vörös pecsenyét
más dolgom van...

jaj kiáltásaim meg se hallod
kötél körül kínlódom, mint kecske
lélek szól lélekhez,
de csak csend húrjai rezegnek
válaszom belevész
a következő
fejezetbe

2008. május 15.

Mihez kezdhetnél?

ne hidd, hogy rólad szólnak a szavak
hiú ábránd volt, csak egy pillanat
tükörbe tekintett, s elsápadt
mint a hold, mikor felbukkan a nap...

hosszú percek, óráknak tűntek
s nem volt még a világon ily bűntett
irigység, harag és gyűlölet
öled színültig töltötték
végül eszmélni kezdtél
mihez kezdhetnél
nélküled?

2008. május 15.