Kálvária

2022.11.29

Péli Tamás grafikája nyomán

Válladon megbillen a kereszt

súlya alatt hétrét görnyedsz

inad feszül, szinte szakad

erőd mellőled messze marad

De ez mind nem elég...

Érintenénk a kezet,

melyet keresztül ütött a szeg...

Csókolnánk a lábat,

melyet vérpatak áztat...

lemossa a csókok helyét

De ez mind nem elég...

Túl nagy a sötétség...

Kerékbetört álmok

homályosítják a valóságot...

Ne feszítsd túl a húrt,

mert nem hallod meg az Úr

szavát...

és nem lesz tovább...

De ez mind nem elég...

Hiába nyertek a bátrak?

Kifosztott sátrak üresen állnak

zokszó nélkül, töretlenül haladtál

Nem néztél vissza, le sem maradtál,

mert akartál...

Tisztán és őszintén szerettél

ne csüggedj...

nincs esély...

ellened ki él elbukik,

odvas fában kuvik

hiába várja egerét

S ez mind nem elég...

Kevésnél viszont több

és az ember csak egy pötty

a rajzon...

Elfuserált gyurmafigura

nem illik neki a frizura

így magára aggat mindent,

de nem hozza a szintet...

Ám ha szívével lát

érzi a megváltást,

s talán ez már elég,

hogy megértsd...

a szenvedést...

A Kálvária hiábavaló nem lehetett

ostorcsapásoktól vérzett szíved

mielőtt válladra vetted

kereszted

vérnyomokat cseppentettél az útra

szemed véres könny mosta

mégis vonszoltad magad...

Szíveddel láttál...

megbocsátottál

ajkad nem átkozta a kezet,

mely elkövette ezt ellened...

Csak atyádat kérted

bocsássa meg a vétket...

Akkor is...

Ott is...

ragyogott...

Feltétlen szereteted vakított...

Bár jutna még belőle

ebbe a kietlen világba...

Csak ne lenne minden hiába...

Az nem lehet...

2005.12.30.