Isten mosolya
2022.12.18
Vadul nyargaló
nyugati szél,
házsorok között
lefekteti a füvet.
Nem baj,
ha nem álmos.
A faágak búcsút intenek.
A soha viszont nem látásra!
Néhány levél bedől
a hazug ígéreteknek,
kíséretül szegődik.
A szél lazán uszályára illeszti
egészen a következő sarokig.
Gyászindulót dudál a fuvallat,
kéményeken,
üres üvegeken,
s minden zugban
ott felejt,
egy kínos pillanatot.
Néhány tavaszi virág
derékba tört karrierjét,
és az orgonák
mindeni illatukat
áldozatul ajánlják,
de a szelet ez sem
hatja meg,
mint megkergült kisgyerek
dűt-borít.
***
A felhők felett
gyémánt-ragyogás.
Isten mosolya.
Kár, hogy most nem látszik.