Gyökerek
2022.12.08
Anyám nem
ígért könnyű álmot,
pedig az
Erdélyből jöttek szoktak.
Talán túl
korán elkerült onnan,
de gyökereink
ott húzódnak.
Málnázó
medvéről mesélt,
ordító
ordasok osontak,
hogy
üvöltésükkel ijesszék
a bölcsőben
fekvő csecsemőt.
Hatalmas
sziklafalakat lát ott,
túl oldalon
mély szakadék tátong.
Lelkében élő
képekkel
Színezett
nekünk igaz mesét.
Nem ígért
gazdagságot,
nem hagyott
gonosz átkot
csak reményt...
Hogy a jó,
mint a mesében
elnyeri
jutalmát.
Osztott
közöttünk HAT ALMÁt,
s az egész
mellé egy fél jutott.
Csillagom
magasan ragyogott,
s romokban
heverve is hittem,
hogy egyszer
véget ér...
Árok partján
pipitér
virágot
nyitott.
Mindig
tudtam, hogy a gonosz
nem tarthat
örökké karmában.
Gyertyát
találtam a kamrában,
s minden
megvilágosodott,
mikor
megtaláltam
ki öröktől
hozzám tartozott...
S mesém
beteljesedett.
A sárkányt
legyőzte hercegem
fekete vér
borította kardját
kitárta erős
karját,
s én
belesimultam...
Anyám
gyönyörű arcát keretbe foglaltam...
s tudom
most is lát...
látja a
csodát...
2006.
november