Büszkeség

Vérrel és könnyel születtél
a fájdalom belém hasított,
de eltörölte azonnal
egyetlen mosolyod...

persze előbb sírtál,
hisz fájt az első lélegzet
akkor eszméltél rá,
hogy most újra elkezded...

engem választottál
bár ezt akkor még nem tudtam
életünk mint pille álom
rajtam éppen átsuhan...

felvillan sok apró emlék
gyermekkori mozzanat.
bejártunk mi ketten együtt
minden létező utat...

szeretetem határtalan
bár ezt mindig is tudtad
imára kulcsolom kezem
ha szívemben felbukkansz...

hosszú, nehéz út vezetett
míg elértük e percet
és most büszke boldog szívvel
csodálom lelkedet...

Debrecen, 2009. június 20.