Álom

2022.12.02

Álmomban, egy más világban jártam,

Álmomban, a halál kapujában.

Nem volt csontváz, sem öreg, sem aszott.

A kezében még kaszát sem tartott.

Képzeletem, mint csapongó madár,

Álom talaján otthonra talál,

Körülfoly egy émelyítő mámor,

Kereshetek, találok én bárhol.

Pillangók és lenge, lepke lányok,

Zenéjükre furcsa táncot járok.

Szivárvány álompalotám csendül

Sűrű, sötét erdő mélyén csend ül.

Egy pillanat, s ott találom magam,

Félelmemben összekoccan fogam.

Felébred az erdő alvó szörnye,

Felém indul elborzasztó körme.

Felsikoltok, elönt a veríték,

Kopott asztal, rajta egy teríték.

Ámuldozva nézek széjjel nálam

Itthon vagyok, hisz ez az én házam.

Borzalmaknak nyoma sincs e képben,

Hogy eltűntek, ezt már nem is kétlem.

Csend honol itt, nyugalom és béke.

Rám mosolyog anyám ifjú képe.

Szeme villan, ajka megvonaglik,

Szólna hozzám, de mi csörömpöl itt?

Felébredek egy pillanat múlva,

Szempillámról elszáll álom súlya.

Lenyomom a vacakoló vekkert,

Ami mindig elhozza a reggelt.

Véget ér egy hétköznapi álom,

Önmagam majd egyszer megtalálom?

Debrecen, 1990. Április 25.